Tudatlanság.... (3. évad 20. rész)
Lassan már egy jó ideje a korházba vagyok, ájultan. Azóta se ébredtem fel. Én magam semmire nem emlékszem. Naponta jártak be hozzám az emberek, hátha van valami. Hiába. Nem ébredtem fel. Raitoék halálra aggódják magukat, testvéreimmel együtt. Lehet mégegy örök álom? Lehet meghaltam? Nem tudom..nem érzek semmit....csak..látomásaim vannak.
Ekkor felébredtem. Egy szobában találtam magam. Inkább pincének mondanám. Egy lámpa világitott, és egy széket láttam. A széken ült valaki. Hátulról nem láttam arcát. Lassan felálltam. Körül néztem. Minden sötétségbe borult. Lassan oda sétáltam a székhez. Dazai ült benne. Ájultan...véresen...nem tudtam mit tegyek. Semmilyen ajtót semminek ablakot nem találtam. Ekkor lépteket hallottam. Mikor hátra néztem, Dazai már nem ült ott. Eltünt. Ekkor feltünt Chuuya. Egy sunyi kissé perverz és psycho mosollyal nézett rám. Kezében egy kést forgatott és jött felém. Közbe mondott valamit halkan.
-Cynthia......Osamu~
Nem tudtam mire vélni, de felismertem ezt a nevet. De miért? Nem is ezaz eredeti nevem....nem is így hívnak. Csak néztem rá ámultan. Meglepődve. Ekkor falnak szóritott, torkomat erősen alkapta, de nem annyira hogy megfulladjak. Szemembe nézett.
-Nem tudod kik a szüleid igaz?-kuncogás hagyta el száját, majd folytatta mondandoját.
-Nem hát mert meghaltak. Jaj te hercegnő nem is tudod milyen erő van a kezedbe. Nem vagy egy átlagos ember....sőt..lehet ember se vagy? De az biztos hogy amilyen nevet vislesz az nem az eredeti neved. Egy hazug vagy. De erre se emlékszel igaz? Arra se hogy engem is cserben hagytál? Azt hogy az IGAZI bátyádat is?-Tekintetem teljesen lefagyott semmit se értettem mégis...valami...rémlett....
-Na mivan? Csak nem rémlik valami? Nem vagy ember...egy démon vagy aki azért jött hogy tönkre tegye mások életétt....vagy talán a saját életét?-Ekkor torkomhoz szegezte a kést.
-Én csak meg akarom védeni a szereteidett szóval engedd hogy megöljelek.-Komoran nézett rám.
Nem feleltem semmit...majd becsuktam szemem és bólintottam.
-Helyes döntés.
Ekkor leszúrt volna...
Hirtelen felébredtem. Szívverésem az egekbe szökött, és szemembe a félelem jelent meg. Nem tudtam mi volt ez nem értettem és nem is nagyon érdekelt. Csak egy rémálom. Mikor körülnéztem láttam hogy este volt. A korházi szobába egyedül vagyok, és minden fény levan kapcsolva. Hajlani 2 körül lehetett. Lassan felültem. Kinéztem az ablakon és észre vettem, hogy már a fák levelei lehullottak. A dátum, október 22.-e 02:16 óra. Csoda hogy felébredtem. Egy ideig az utcát néztem, mikor feltekintettem egy háztetőre. Ott ált valaki. Kalapos volt...de Chuuya nem lehetett. Haja rövid volt, és nem hordott hosszú kabátott. Mikor jobban oda néztem, rámtekintett valaki akinek szemei zölden világitottak. Egy ideig figyeltem majd az illető, hirtelen eltünt. Tuti halucinálok...eléggé beverhettem a fejem. Vissza aludtam...fáradt vagyok...nyom az álmosság...pedig most keltem fel. Na mindegy is aludjunk. Elaludtam. Másnap mikor felkteltem Raito állt melletem...reggeli 6 lehetett. Ruhája véres volt...meg is lepődtem. Mosolyogva nézett rám majd szemei könybe borultak. Megpuszilta arcomat és eltünt. A semmibe. Ekkor bekönyeztem majd hirtelen beájultam megint.....ezt az egészet nem tudom mire vélni...rendesen pihentem volna, mikor az ajtóba egy személy figyelt...késsel a kezében....a nővéreket orvosokat megölve. Vajon ki lehetett az?
Hamarosan megtudjátok.....
Ekkor felébredtem. Egy szobában találtam magam. Inkább pincének mondanám. Egy lámpa világitott, és egy széket láttam. A széken ült valaki. Hátulról nem láttam arcát. Lassan felálltam. Körül néztem. Minden sötétségbe borult. Lassan oda sétáltam a székhez. Dazai ült benne. Ájultan...véresen...nem tudtam mit tegyek. Semmilyen ajtót semminek ablakot nem találtam. Ekkor lépteket hallottam. Mikor hátra néztem, Dazai már nem ült ott. Eltünt. Ekkor feltünt Chuuya. Egy sunyi kissé perverz és psycho mosollyal nézett rám. Kezében egy kést forgatott és jött felém. Közbe mondott valamit halkan.
-Cynthia......Osamu~
Nem tudtam mire vélni, de felismertem ezt a nevet. De miért? Nem is ezaz eredeti nevem....nem is így hívnak. Csak néztem rá ámultan. Meglepődve. Ekkor falnak szóritott, torkomat erősen alkapta, de nem annyira hogy megfulladjak. Szemembe nézett.
-Nem tudod kik a szüleid igaz?-kuncogás hagyta el száját, majd folytatta mondandoját.
-Nem hát mert meghaltak. Jaj te hercegnő nem is tudod milyen erő van a kezedbe. Nem vagy egy átlagos ember....sőt..lehet ember se vagy? De az biztos hogy amilyen nevet vislesz az nem az eredeti neved. Egy hazug vagy. De erre se emlékszel igaz? Arra se hogy engem is cserben hagytál? Azt hogy az IGAZI bátyádat is?-Tekintetem teljesen lefagyott semmit se értettem mégis...valami...rémlett....
-Na mivan? Csak nem rémlik valami? Nem vagy ember...egy démon vagy aki azért jött hogy tönkre tegye mások életétt....vagy talán a saját életét?-Ekkor torkomhoz szegezte a kést.
-Én csak meg akarom védeni a szereteidett szóval engedd hogy megöljelek.-Komoran nézett rám.
Nem feleltem semmit...majd becsuktam szemem és bólintottam.
-Helyes döntés.
Ekkor leszúrt volna...
Hirtelen felébredtem. Szívverésem az egekbe szökött, és szemembe a félelem jelent meg. Nem tudtam mi volt ez nem értettem és nem is nagyon érdekelt. Csak egy rémálom. Mikor körülnéztem láttam hogy este volt. A korházi szobába egyedül vagyok, és minden fény levan kapcsolva. Hajlani 2 körül lehetett. Lassan felültem. Kinéztem az ablakon és észre vettem, hogy már a fák levelei lehullottak. A dátum, október 22.-e 02:16 óra. Csoda hogy felébredtem. Egy ideig az utcát néztem, mikor feltekintettem egy háztetőre. Ott ált valaki. Kalapos volt...de Chuuya nem lehetett. Haja rövid volt, és nem hordott hosszú kabátott. Mikor jobban oda néztem, rámtekintett valaki akinek szemei zölden világitottak. Egy ideig figyeltem majd az illető, hirtelen eltünt. Tuti halucinálok...eléggé beverhettem a fejem. Vissza aludtam...fáradt vagyok...nyom az álmosság...pedig most keltem fel. Na mindegy is aludjunk. Elaludtam. Másnap mikor felkteltem Raito állt melletem...reggeli 6 lehetett. Ruhája véres volt...meg is lepődtem. Mosolyogva nézett rám majd szemei könybe borultak. Megpuszilta arcomat és eltünt. A semmibe. Ekkor bekönyeztem majd hirtelen beájultam megint.....ezt az egészet nem tudom mire vélni...rendesen pihentem volna, mikor az ajtóba egy személy figyelt...késsel a kezében....a nővéreket orvosokat megölve. Vajon ki lehetett az?
Hamarosan megtudjátok.....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése